Hogyan fejlődött tovább a szamurájállam a 16. századig

A Minamoto Joritomo által 1192-ben megalapított katonai kormányzat, a kamakurai bakufu, körülbelül másfél évszázadig maradt fenn. Bukása viszonylag hirtelen következett be, amikor 1333-ban egy lázadó szamuráj sereg tört rá a városra, és a sógun sarokba szorított helytartója, kíséretének 800 tagjával egyetemben, ünnepélyes öngyilkosságot hajtott végre.

A Minamoto-házat erőszakkal megfosztották hatalmától, és a sógun méltósága ennek folytán a harc tényleges győztesére, az Asikaga családra szállt át. Asikaga-sógun elhagyta a romádőlt Kamakurát, és visszatelepült a császári Heiankjóba (Kiotó).

Ez a döntés a későbbiekben végzetes ballépésnek bizonyult. Mert alig érkeztek meg Kiotóba a kormányzásban még járatlan, új szamuráj vezérek, máris befonták őket a császári udvar cselszövései és intrikái. Ami azonban még ennél is veszélyesebbnek bizonyult: az egyenességhez és fegyelemhez szokott harcosok képtelenek voltak ellenállni a szépséges főváros csábításainak, elkábultak annak luxusától és fényűző életétől. A gőgös udvari nemességet utánozva mind a sógun, mind a szamurájvezérek fényűző palotákat építettek, fogadásokon, ünnepségeken, színielőadásokon vettek részt, hangulatos kertekben mulatoztak, temérdek pénzt igénylő ágyasokat tartottak - az államügyekre viszont nem sok időt pazaroltak.

Ennek a visszás állapotnak csakhamar megmutatkoztak a következményei. Amint a tarományok katonai védnökei, akiket a sógun eddig rövid pórázon tartott, érzékelték a bakufu szigorú ellenőrzésének lanyhulását, nyomban hozzákezdtek saját politikai céljaik megvalósításához, végveszélybe sodorván ezzel az állam egységét. A hatalom helyi birtokosai közül többen már a 15. század folyamán független nagyurakként (daimó - "nagy név") kezdtek el viselkedni. Saját szamurájcsapataik voltak, melyek élén szomszédaikra támadtak. Ezek a csetepaték szabályos polgárháborúvá fajultak, mely egyre ellenőrizhetetlenebb méreteket öltött. A csatározásoknak azt a végső szakaszát, amikor már mindenki harcolt mindenki ellen, Szengoku Dzsidainak ("hadakozó fejedelmek korszakának") nevezik. Ez az időszak 1478-1577-ig terjedt.

<< Vissza az oldal tetejére >>