Hogyan tűntek el a szamurájok Japán történelméből

Mucuhito császár trónralépése 1868. január 3-án híveinek többsége számára keserű csalódásokat tartogatott. ők ugyanis abban bíztak, hogy az ifjú császár apja nyomdokaiba fog lépni, és minden energiáját arra fordítja majd, hogy elűzze az idegeneket, és a határokat útólag lezárja. Ezúttal azonban az alma igen messze esett fájától. Mucuhito atyjával ellentétben kezdettől fogva megingathatatlanul állt a haladás oldalára. Ebben fiatal tanácsadóira is támaszkodhatott. Azt vallotta, hogy csak egy korszerű Japánnak van esélye arra, hogy a világhatalmakkal sikeresen szembeszálljon. Országa ezért nem zárkózhat el többé, éppen ellenkezőleg, minél szélesebbre kell tárja kapuit, hogy a modern világhoz a lehető leggyorsabban felzárkózhasson. Ilyen irányú törekvését azzal is igyekezett hangsúlyozni, hogy kormányát Meidzsinek, vagyis "felvilágosult kormányzat"-nak nevezte. Az elmaradott ország korszerűsítése néhány éven belül lélegzetelállító tempóban indult meg. Ezzel egyidejűleg a Meidzsi kormányzat lépésről lépésre felszámolta a letűnt uralom utolsó nyomait is. 1871-ben érvénytelenítették a daimjók hatalmi jogait. Két évvel később, 1873-ban újabb csapás érte a szamurájokat: eltörölték az ősidok óta kötelező rizsadót, amit a parasztoknak a daimjónak kellett beszolgáltatniuk, és ami a harcosok rendjének többségét táplálta. Helyébe egy állami pénzben fizetendő adó lépett. Végkielégítésképpen a szamurájok egyszeri alkalommal egy bizonyos összeget kaptak, készpénzben vagy kötvényekben. 1876-ban a harcosok rendjének képviselőit megfosztották méltóságuk külső jeleitől is: ezentúl tilossá vált a daisó (a két kard) viselése. Mindezek betetőzéséül 1884-ben a szamurájok elvesztették nemesi címüket is. Az angol mintát követő, újonnan alapított japán nemesség kereken 600 ezer tagja közé a letűnt uralkodó osztály képviselőinek csak elenyésző töredéke jutott be.

Sokan úgy érezték, összedőlt a világ. Kétségbeesetten próbálták az idő kerekét visszafelé forgatni. Három alkalommal, 1874-ben, 1876-ban és 1877-ben kisebb-nagyobb csoportok fellázadtak a gyűlölt Meidzsi uralom ellen, de mindhiába. Amikor 1889-ben az ország új alkotmányt kapott, a régi rend legelszántabb híveinek is be kellett látniuk: a szamuráj dicsőség napja mindörökre leáldozott, és nem is fog soha többé felvirradni.