Mikor és kik állították helyre Japán egységét

A 16. század közepén már minden jel arra utalt, hogy a polgárháború által szétdúlt császárság végérvényesen darabokra hullik. "Már csak a csoda segíthet" - gondolhatták az emberek akkoriban, mert más már nem lenne képes az ország végérvényes felbomlását megakadályozni, s a békét helyreállítani. A csoda pedig megtörtént. Váratlanul egy kicsi daimó, a Csendes-óceán partvidékéről való, Oda Nobunaga (1534-1582) vált az ország megmentőjévé. Nobunaga rendkívüli férfi volt: éles elméjű, előítélet-mentes, higgadt, agyafúrt, ezenkívül zseniális hadvezér. Váratlan ötletei és szívós kitartása meghozták gyümölcsüket: az ország közepe Kiotóval egyetemben néhány éven belül az uralma alá került. 1573-ban űzte el az utolsó Asikaga sógunt hivatalából. Japán számára kész katasztrófa volt, amikor Nibunagát 1582-ben egy lázadó vezére megtámadta, s a küzdelem során égő házában lelte halálát.

Az ország egyesítése mégsem maradt abba, hála Nobunaga legderekabb vezérének: Tojotomi Hidejosinak (1536-1598). Hidejosi felkapaszkodott férfi volt, csúnya, faragatlan, érvényesülni vágyó, de intelligens, erős akaratú, s ami kiváltképp fontos, ragyogó stratéga. Kíméletlen következetességgel hajtotta végre Nobunaga halála után mindazt, amibe pártfogója belekezdett. 1588-ban már akkora hatalomra tett szert, hogy távoli vidékekre is elküldhette képviselőjét, s a lakosságnak megparancsolhatta - természetesen a szamurájok kivételek voltak -, hogy szolgáltassák be fegyvereiket. 1552-ben Hidejosi 200.000 ember élén megtámadta Koreát. Hogy pontosan mi vezette erre a lépésre, azt nem lehet tudni. Némely feltevés szerint a szamurájokat akarta országából eltávolítani, de ezt semmi sem bizonyítja. Bárhogy is volt, tény, hogy a tengerentúli kalandból több ezer lehetséges bujtogató sohasem tért vissza a hazájába.

Amikor Hidejosi 1598-ban elhunyt, uralma kiskorú fiára maradt, aki helyett kormányzótanács intézte az ország ügyeit. Ebből a körből került ki hamarosan az a férfi, aki Japán egyesítésének munkáját befejezte: Tokugava Iejaszu (1542-1616). Iejaszu nem volt hősi alkat, ám kövér testében vasakarat és kristálytiszta elme lakozott. Legfőbb adottsága azonban a türelem volt, amivel ki tudta várni azt az időt, amikor elérkezett az o órája. 1600-ban véres küzdelem során semmisítette meg ellenségei maradékát. Három évvel később a császártól elnyerte a sóguni címet. Ekkor köszöntött Japánra a Tokugava korszak, mely az országot 250 évig tartó béke ajándékozta meg. A nyugalom csak egyszer szakadt meg, rövid időre, 1614-15-ben, mikor Iejaszu csellel és fegyverrel leszerelte Hidejosi időközben felnőtt fiát, aki apja utódlásának jogáról nem kívánt lemondani. Ezután azonban ismét tartós békében élt az ország, és ezt - ha fogcsikorgatva is - még a harcra szomjazó szamurájoknak is tudomásul kellett venniük.

<< Vissza az oldal tetejére >>